A Duna-Tisza köze homokbuckás területeinek a vízrendezések, lecsapolások előtt, évszázadokig része volt a víz. Kiskunhalast is gazdag mocsárvilág és tórendszer övezte. A várost nyugatról időszakos tórendszerekből álló mocsárvilág a „Halas-tó”, északról pedig egy összefüggő vízfelületű, mélyebb, állandóbb vízállású tó, a Sóstó határolta. A régi, gazdag mocsárvilagból a Sóstón kívül, m ára már nem sok maradt. A Sóstó a homokhátságra jellemző szél által formált, eolikus mederben kialakult szikes tó. Nevét a vízben oldott, magas ásványi sótartalma (Na, Ca, Mg, hidrogénkarbonátok) miatt kapta. Azonban mára a tó sótartalma a természetes folyamatoknak és az emberi tevékenységek hatására jelentősen csökkent, elveszítve szikes jellegét. A lecsapolásoknak, feltöltéseknek és az éghajlatváltozásnak köszönhetően nemcsak a tó oldott ásványi tartalma, hanem a mérete is csökkent. A mai tómeder az eredeti töredékére zsugorodott. Jelenleg az 50 hektáros tó nagy részét Nádas övezi, míg a nyílt vízfelület megközelítőleg 35 hektár. A víz mélysége átlagosan egy méter de vízállása erősen változó, mivel vízutánpótlása a csapadék viszonyoktól függ. A tó turisztikai fénykorát a XX. század elejétől annak közepéig élte, amikor országos hírű fürdőként volt ismert. A tó mára elsődlegesen horgászati hasznosítású, de a jó víz minőségének, rendezett partvonalának és környezetének köszönhetően szabadstrandként, rendezvény és sporthelyszínként is funkcionál. A Sóstó déli részén lévő tanösvénnyel ellátott Parkerdő, valamint a tó közepén húzódó Nádas-sziget, természetvédelmi értékei miatt helyi védettség alatt áll.