Ahogy azt tegnap megjósoltuk, a Jókai tavi friss iszapfelszínek újabb ritka vonuló partimadarakat vonzottak le az égből egy gyors tankolásra. Ma reggel 3 kőforgató vizsgálta át a felszínre került törmeléket lárvák, férgek és egyéb finomfalatok után. Mint arra a faj magyar neve utal táplálkozásuk során mindenféle a parton fellelhető dolog, így kövek, de összehordott növényi maradványok, kagylóhéjak, vagy mint itt a rekultivált szeméttelepen, konzervdoboz és egyéb hulladék alá bekukkantanak, azokat felfordítják.

Költőterületük a sarkvidék tengerparti régiója, míg a telet Afrika déli partjai mentén töltik. Többnyire vonulás során is a tengerpartokat követik, ám évről évre előkerül néhány példány a szárazföld belsejében, így a Kárpát-medencében is, ahol főként a szikes tavakon, lecsapolt halastavakon figyelik meg őket a madarászok. Halas térségéből ez az első dokumentált előfordulása a fajnak, de az idei őszi vonulási időszakban Magyarországon is csak a második.

A most előkerült 3 madár igen gyorsan keresgélt, szorgosan forgatgatott, de ha a levegőből ígéretesnek tűnt iszapon nem találnak elegendő táplálékot, akkor már repülnek is tovább. Ilyenkor lehet igazán jól megtapasztalni a madárvonulást. Az iszapon táplálkozó madarak összetétele és száma napról napra változik. Mivel a partimadarak vonulása éjjel a legintenzívebb, így főként a reggeli és esti órákban érdemes nézelődni, ráadásul akkor még a látási viszonyok is jók: reggel a dombról, este az Ezüst-tavak bekötő újtáról kiválóak a fények.