Leírása, határozóbélyegei
A hazai kétéltűeknél nagyobb, testhossza 9-20 centiméter, testtömege 500-800 gramm, a nőstény nagyobb a hímnél. Hátoldala olajszínű vagy vörhenyesbarna, nagy, sötétbarna vagy fekete foltokkal. Hasoldala világos színű, szürke és sárga foltokkal. Felső ajka gyakran élénkzöld, a hím pedig feltűnő sárga torokfoltot visel. Pupillája vízszintes és tojásdad alakú. Elülső lábai lényegesen rövidebbek a hátsóknál, ráadásul előbbieken nem, míg utóbbiakon úszóhártyát visel.

Elterjedése, behurcolás módjai
Észak-Amerika gyakorlatilag teljes területén elterjedt. A világ számos országába betelepítették, így megtalálható a Karib-térségben, Dél-Amerikában, Ázsia keleti részén és Európában is. Kontinensünkön az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban vannak önfenntartó állományai. Betelepítése sok esetben étkezési célból vagy természetes biológiai védekezés részeként szándékosan történt, de előfordult, hogy kisállattartóktól szöktek meg példányok. Magyarországon természetes környezetben nem fordul elő és fogságban tartott példányáról sem tudni.

Élőhelye
Vízinövényekkel dúsan benőtt álló édesvizek lakója, áramló vízben csak elvétve fordul elő. Az ebihalak számára azonban vízinövényektől mentes nyílt vízre is szüksége van.

Életmódja, táplálkozása
Magányos életmódot folytat. Erőteljes hátsó lábaival hatalmas ugrásokra képes. Gyakran vadászik, valamint rejtőzik el ellenségei elől a víz alatt. Lesből támad, sokszor meglepi áldozatát és hirtelen ráugrik. Zsákmányát általában a víz alatt fogyasztja el. Hatalmas mérete lehetővé teszi a változatos táplálkozást, gyakorlatilag mindent megeszik, amit le tud nyelni. Elfogyaszt rovarokat, férgeket, békákat, halakat, kisebb testű madarakat és emlősöket is.

Párzási időszaka alatt a hím bőgésre hasonlító hangot hallat, innen kapta nevét. A bőgésével egyrészt jelez a nősténynek, másrészt figyelmezteti többi riválisait, hogy a terület már foglalt. Két hím összetűzésekor heves harcra kerül sor. Párzás során a hím rámászik a nőstényre és megtermékenyíti a petéket. A nőstény egy alkalommal 10000-20000 petét rak le, melyek kikeléséhez 4-20 nap szükséges. A békaporontyokat a hím őrzi és viseli gondjukat. Az ivadékok zömmel vízinövényekkel, algákkal táplálkoznak, míg kifejlett békává nem válnak. Az átalakulásuk, különösen a hűvösebb északi területeken, akár három évig is eltarthat. Az egyedek élettartama akár 15 év is lehet.

Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai
Az ökörbéka generalista predátor, gerinctelen és gerinces állatokat - beleértve azok petéit vagy ivadékait – is fogyaszt. Táplálék-konkurense őshonos hal-, kétéltű-, hüllő- és madárfajainknak. Egyes helyeken a vízi növényzetre is jelentős negatív hatást gyakorol, mivel ebihalai nitrogénkötő algákkal is táplálkoznak, jelentősen csökkentve az algamennyiséget, felborítva ezzel a vízben a szerves anyag körforgását. Több patogén hordozója - többek között a kétéltűeket világszerte pusztító Batrachochytridum dendrobatidis kitridgombának is - anélkül, hogy a kitridiomikózis betegség kialakulna rajta, amit bizonyítottan átad az őshonos fajoknak.